Működési probléma a többéves rendszereknél? – Egy rejtélyes jelenség felderítése

Volosinovszki Tamás, a TELL szakmai vezetőjének cikke. 

 

Az ügyféllátogatások alkalmával többször elhangzott az állítás, miszerint a termékek pár év után hibásan működnek. A közel 30 éves telepítői múltnak és a szakmai kíváncsiságnak köszönhetően nem igazán képes az ember ilyenkor tétlen maradni. Azonnal elkezdi hát az okokat, valamint a lehetséges megoldásokat keresni. Ahogyan egy jó orvos, mi is a diagnosztizálással kezdtünk és összegyűjtöttük a „tüneteket”, hogy végül megtaláljuk a kiváltó okokat.

 

Első körben tehát a távfelügyelet diszpécser helyiségébe vettük az irányt a cég vezetőjével, aki rámutatott, hogy vannak eszközök, melyekről olykor a tesztjelentés is elmarad és folyamatosan „leszakadnak” majd „újracsatlakoznak”. Megpróbáltunk az eszközök között azonosságot vagy hasonlóságot találni, ezért első lépésként a következőket kezdtük el vizsgálni:

 

- 2G, 3G vagy 4G eszközökről van-e szó?

- Melyik szolgáltató SIM kártyája működik az átjelző eszközben?

- Van-e azonos típus, esetleg verzió, vagy egymáshoz közeli gyártási idő az eszközökben?

 

A 2G, 3G, 4G-vel kapcsolatos vizsgálódás azért fontos, mert a Telekom 2022 második felétől már leállította a 3G hálózatait. Ennek következtében a hiba oka logikusan akár az is lehetett volna, hogy a 3G-ről 2G-hálózatra „visszaköltözött” eszközök megnövekedett száma a nagy hálózati terhelés miatt jelzéstorlódást vagy leszakadást eredményezett.

 

Az eredmény azonban az volt, hogy mivel az érintett eszközök között 2G, 3G és 4G eszköz is volt, a hibát nem ez okozta. A SIM kártya vizsgálatánál kiderült, hogy a távfelügyelet a magyarországi hálózaton előnyt élvező Magyarországi szolgáltatók kártyáit használja (Yettel, Vodafone, Telekom), ráadásul a „kártya-flottájában” több szolgáltató kártyái is megtalálhatóak az eszközökben. Így ezt az okot is hamar ki lehetett zárni.

 

A termékek között több típus is szerepelt a termékcsalád eszközeiből, és különböző gyártási sorozatból származtak, néha években mérhető különbséggel. Ezért a verziószámokban is volt eltérés, így egy esetleges sorozathiba sem lehetett magyarázat – főleg azért sem, mert az máshol is jelentkezett volna és számosságában még így is nagyon alacsony a „rendellenesen működő” eszközök száma a teljes gyártott és forgalmazott darabszámra vetítve.

 

Nem maradt tehát más megoldás, mint a helyszínen folytatni a vizsgálódást. A felügyelet tulajdonosa kiválasztott három olyan helyszínt, ahol napközben nem okoz gondot, ha „váratlanul” betoppannunk egy kis közös szerelésre. Az első helyszín egy óvoda volt, ahol szinte folyamatos volt a probléma. A belépéstől számítva mindössze 3 percnyire voltunk a megoldástól. A riasztóközpontban egy TELL Adapter2 modul volt elhelyezve.

 

Már a szemrevételezéskor tudtuk, hogy rossz hírt kell közölnünk.

 

A modul tápfeszültségét a riasztórendszer akkumulátor töltőszáláról biztosították. Logikusnak tűnhet ez a megoldás, mivel azt gondolnánk, hogy amíg az akkumulátorban van feszültség, addig az átjelző modul is működni fog – még egy esetleges áramszünet esetén is. Ahhoz, hogy rájöjjünk, hol hibázik ez a logika, meg kell ismernünk azt a működési módot, amelynek keretén belül a riasztóközpont a benne lévő akkumulátort tölti és vizsgálja.

 

Alapesetben a normál működés során a riasztóközpont 13,8 VDC feszültséggel tölti az akkumulátort. A rajta lévő akkumulátor felveszi a töltést és egy esetleges áramszünet esetén a töltőfeszültség megszűnésekor biztosítja a központ számára a megfelelő feszültséget. Az elmúlt tíz évben azonban a legtöbb riasztórendszer már „teszteli” is a benne lévő akkumulátort. A mi esetünkben épp ez okozta a vélt hibát.

 

A riasztóközpont ahhoz, hogy meg tudjon győződni arról, hogy az akkumulátor milyen „kondícióban” van (azaz milyen állapotú a töltéstároló képessége), időnként megméri az akkumulátorban lévő feszültséget. Ezt ráadásul olyan módon teszi, hogy az akkumulátortól elveszi a 13,8 VDC töltőfeszültséget ciklikusan – van olyan riasztóközpont, amelynél akár percenként többször is – és megméri, hogy időegység alatt egy ismert értékű terhelésnél milyen gyorsan esik a feszültség. Fontos megjegyezni, hogy ezalatt a mérés alatt a GSM eszköz kizárólag az akkumulátor felől kap a működéshez szükséges feszültségből, a töltőszálon nem érkezik „utánpótlás”.

 

Bizonyára nem nehéz kitalálni, mi fog történni egy olyan akkumulátor esetében, amely már egyáltalán nem rendelkezik „töltéstároló” képességgel: a mérési ciklus pillanatában akkora lesz rajta a feszültségesés, ami már a rákötött GSM kommunikátor működéséhez nem elegendő. Ráadásul a TELL eszközök UVLO (Under Voltage Lock Out) védelmi áramköre le is választja az eszközt, és csak abban az esetben kapcsol vissza, amikor a modul hibamentes működéséhez szükséges feszültség újra rendelkezésre áll.

 

Itt pontosan ez történt.

 

A folyamat természetesen ott folytatódott, hogy a mérési ciklus végén a riasztórendszer újra kiadta a feszültséget az akkumulátor felé az akkutöltőszálon. Ekkor a GSM modul újraindult. Az ilyen jellegű hibát nyilvánvalóan befolyásolja az akkumulátor állapota, valamint az, hogy milyen régóta tart ez az állapot. Jelen esetünkben voltak az akkumulátornak „jobb percei” is, amikor egy kicsit „összeszedte magát”, ami éppen azt okozta, hogy a hiba keletkezése teljesen kiszámíthatatlan volt. Azokban a percekben, amikor az akkumulátor megfelelő mennyiségű, a működéshez még elégséges feszültséget tudott leadni, az eszköz feljelentkezett a hálózatra és rendben el is tudta küldeni az életjelet a felügyeletre.

 

(A felügyeleten visszanézték közben az eseményeket, és a rendszer pár héttel előtte egy áramszünettel párhuzamosan be is küldte az akkuhibát, ami azóta sem állt vissza és az elhúzódó áramszünet miatti mélykisülés véglegesen megpecsételte az akkumulátor egyébként sem fényes jövőjét.)

 

Ekkor az lett volna a logikus lépés, hogy a telepítő cég kicseréli az akkumulátort egy új akkumulátorra, de nem ez a megoldás. Az eddig leírtak megmagyarázzák, hogy miért csak a többéves rendszereknél jelentkezett működési probléma. A rendellenes működést nem az eszköz hibája, hanem az akkumulátor hibája okozta, mely az idő előrehaladtával jelentkezett, amikor az akkumulátor „elöregedett”.

 

Ahhoz, hogy megtudjuk, miért nem csak az akkumulátor cseréje a megoldás, egy kicsit ismerkednünk kell a vagyonvédelmi rendszerekre és az átjelző berendezésekre vonatkozó szabványokkal is. A szabvány egyértelműen leírja, hogy az átjelző berendezésnek önálló tápegységgel és szünetmentesítést végző eszközzel (pl: akkumulátor) kell rendelkezniük. A szabvány logikáját rögtön meg is magyarázza egy olyan forgatókönyv, amelyben ugyanezen intézmény épp egy betörés előkészületeibe keveredik bele és szándékosan lekapcsolják az áramot – ami lássuk be, nem túl bonyolult az épületen kívül elhelyezett villanyórák országában.

 

Abban a pillanatban, ahogy ez megtörténik, a riasztórendszer átvált egy „helyi lokális” rendszerre, ugyanis az átjelzés sem fog működni – maximum a falon lévő sziréna pár percig, a benne lévő akkumulátor állapotától függően.

 

Összegezve tehát az akkumulátor cseréje a szabványosság kérdését nem orvosolta volna, és az eredeti probléma az új akkumulátor élete végén újra visszatért volna.

 

Az egyetlen szakszerű megoldást a TELL TT40VA-16VAC/24VDC tápegysége jelentette.

 

Mit kell tudni erről a tápegységről?

 

 

 

A képen látható, hogy a tápegység képes ellátni a riasztórendszert 16 VAC feszültséggel és tartalmaz egy dedikált kimenetet, amely a TELL GSM eszközeinek szolgáltat tápfeszültséget. A riasztóközpont akkumulátora „átvezetésre” kerül a tápegységen, a hibakimenet pedig akár kijelzésre, vagy relé segítségével egy technikai zóna kialakítására is lehetőéget nyújt a rendszeren.

A tápegység részletes működése és leírása

 

A hiba feltárását követően abban maradtunk a távfelügyelet vezetőjével, hogy a következő helyszínre kár kimenni, ugyanis „rutinból” évek óta így telepítik az átjelző eszközöket.

 

A Tell tápegységgel három problémát oldottunk meg egy lépésben.

 

1. A riasztórendszer üzembiztosan működik az TELL átjelző modullal együtt.
2. A szabványnak megfelelően lettek kialakítva a rendszerek.
3. Megtakarítást jelentett a telepítőnek: az extra tápegység és az extra akkumulátor, valamint egy nagyobb vagy különálló fémdoboz minden egyes rendszer esetében utólag nagyobb költséggel járt volna, mint így, hiszen elegendő volt a tápegységet és az akkumulátort cserélni.

 

Az eset tanulsága egyben arra is rávilágít, hogy mennyire fontos a rendszerek karbantartása és a TELL tápegységek használat!